Nem akartam posztcunamit, sem jelenetet. Inkább csendben léptem. Foglaltam egy asztalt a saját nevemen, és kértem, hogy Jessica szolgáljon ki. Egy barátomat is elvittem. Elegánsan öltöztünk. Rendeltünk előételt, főételt, desszertet, jó bort, mindent, amitől bőkezű vendégnek tűntünk. Hagytam, hogy végig azt higgye, nagy borravalóra számíthat.
A boríték és a szalvéták
Amikor jött a desszert, átadtam neki egy borítékot. Nem pénz volt benne, hanem gondosan összehajtott szalvéták. Mindegyiken rövid üzenet állt: Szégyelld magad. Ő özvegy, nem pénztárca. Nyugodt hangon elmondtam, mit okozott a nagymamámnak az a pár mondat. Hogy ez neki nem csak vacsora, hanem búcsú. Hogy az udvariasság nem pénz kérdése.
Nem kiabáltam. Nem sértegettem. Csak hagytam, hogy értse, miért fájt.
