Minden döntés számít. Minden dollár. Minden alvásóra. Minden érzelmi reakció. Nem volt lehetőségem az összeomlásra, mert két apró élet függött a stabilitásomtól.
Így megtanultam panasz nélkül felelősséget vállalni.
Dolgoztam. Szülő voltam. Figyeltem. Kitartó maradtam akkor is, amikor a kimerültség végtelennek tűnt. Megtanultam nyugodtnak maradni, amikor minden bennem össze akart törni.
És lassan – szinte észrevétlenül – felhagytam a várakozással, hogy visszatérjen.
Felhagytam a reménykedéssel a soha meg nem érkező bocsánatkérésekben.
Nem a felejtéssel gyógyultam meg.
