„Ebből építs valamit magadnak” írta.
„Ne azért, mert tartozol bárkinek bármivel, hanem mert képes vagy rá, és szeretném, ha a saját utadon járnál, magabiztosan.”
Nem szidta a szüleimet, és nem keresett bűnbakot. Inkább finoman visszatükrözte azt az embert, akit bennem látott, és akivé szerintem szeretné, ha végre engedném magam válni.
Ahogy a levelet olvastam, kezdtem megérteni, miért esett olyan nehezen a vita. A szüleim nem bántani akartak. Kimerültek voltak, tele aggodalommal, és úgy érezték, a család szempontjából ez a pénz jó megoldás. Ők az örökséget egy eszköznek látták, amivel betömhetik a lyukakat. A nagyapám viszont lehetőséget látott benne, nem a család, hanem az én számomra.
