– Núra? – suttogtam, és a torkom összeszorult az érzelmektől.
Mély, jelentőségteljes csend telepedett a vonal túlsó végére. A világ egy pillanatra megállt. Aztán egy halk, lassú, szinte felszabadító kilégzést hallottam.
Igen, megkaptad a dobozt.
Szavak özönével közöltem vele, hogy a doboz biztonságban megérkezett. Mindent elmondtam a kis sárga kacsáról, a történetéről és felbecsülhetetlen érzelmi értékéről, és a leírhatatlan gyászról az anyám miatt, ami több mint egy éve emésztett. Megosztottam vele az egésznek a különös, szinte természetfeletti időzítését, és a váratlan, csípős, de gyógyuló fájdalmat a mellkasomban, miközben kibontottam a puha kék szalagot.
Aztán, miután befejeztem a beszédet, elkezdte mesélni…
