ELSŐ RÉSZ: AZ ÉJSZAKA, AMIKOR A REMÉNY megfagyott a peronon
1. fejezet: Egyetlen életév, egy doboz tejpor és egy pillantás a porból
Azt mondják, hogy egy anya élete egy titáni küzdelem, egy csendes küzdelem, amelyben a saját szükségletei másodlagosak, átadva a helyüket a szent és tiszta szeretetnek. Maria, egy 24 éves fiatal, egyedülálló anya számára az elmúlt év igazi kortárs vihar volt. Egy egyéves kisfiával, aki éppen csak megtanulta megtenni az első esetlen lépteit és fogatlanul mosolyogni, Maria két kimerítő munka és hosszú ébrenléti éjszakák között osztotta meg másodperceit. Családja merev előítéletek miatt kitagadta, azt állítva, hogy a gyermek megtartása tönkreteszi a jövőjét az emberek között.
Egy hideg novemberi estén, amikor az éjszakai műszakból tért vissza, Mariának pontosan 30 lej maradt a pénztárcájában – a pénz az utolsó doboz tejporra a kicsi számára. Az elhagyatott buszmegállóban egy törött padon egy idős férfi feküdt. Ruhái értéktelen rongyok voltak, kezei pedig annyira remegtek, hogy egy darab száraz kenyeret sem tudott megtartani.
