Leo, Elena hétéves kisfia, épp a környékbeli játszótéren mászókázott.
Ez volt az egyik kedvenc elfoglaltsága. Szinte egész nap el tudott volna játszani ott. Ráadásul gyönyörű idő volt. Sütött a nap, a park tele volt gyerekekkel, Leo pedig önfeledten élvezte a délutánt. Aztán egyik pillanatról a másikra minden megváltozott, és Elena élete darabokra hullott.
Nem volt sikoly, nem tört ki pánik. Csak egy tompa puffanás hallatszott, majd ott feküdt egy kisfiú, aki többé nem nyitotta ki a szemét.
Leo valahogy lezuhant a mászókáról, és azonnal kórházba vitték.
Az orvosok mindent megtettek, hogy megmentsék. Gépek tartották életben, miközben az édesanyja kétségbeesve imádkozott egy csodáért. Az orvosok kedvesen és együttérzően beszéltek hozzá, Elena mégis úgy érezte, mintha minden hang távolról jönne, mintha víz alól figyelné az eseményeket.
