Nyugodtan sétáltam be, miközben a fáradtság végig velem maradt.
Amikor a kollégák megláttak, az iroda hirtelen elcsendesedett.
Nem az lepett meg mindenkit, hogy ilyen gyorsan visszajöttem, hanem az, amit magammal hoztam.
Letettem a dossziét az asztalomra, bekapcsoltam a gépet, és sorban haladtam a feladatokkal.
Amikor a főnököm odalépett, látszott rajta, hogy kérdőre akar vonni. Felnéztem rá, és nyugodtan, egyenletes hangon megszólaltam.
„Különválasztottam a kettőt” – mondtam. „A munka itt van. A magánéletem a kórházban. Ma mindent megcsinálok, amit kell, utána megyek vissza a fiamhoz.”
Nem volt benne harag, csak tiszta beszéd.
