Belül egy egyszerű, ezüst kulcstartó volt, rajta a felirat:
„Annak, aki mindig tudta, mennyit ér egy dollár.”
Összeszorult a mellkasom.
Rájöttem, hogy a nagyapám nem zsugori volt, hanem hitt abban, hogy a pénzt okosan kell használni. Gyerekként azt gondoltam, azért markolja ennyire a pénzét, mert imád spórolni. Most értettem meg, hogy inkább tartogatta, hogy egyszer tényleg fontos dologra költse.
Ahogy kiléptem az ajtón, furcsa melegség töltött el.
Évek óta először éreztem azt, hogy jó lenne, ha még itt lenne, és végre én hívhatnám meg valamire.
Mit tanultam ebből?
