Negyven éven át dolgoztam kitartóan, mindig ügyeltem arra, hogy félretegyek, és vártam azt a napot, amikor végre nyugdíjba mehetek.
Amikor eljött az a pillanat, tényleg úgy éreztem, hogy egy megérdemelt jutalomhoz jutottam. Utazásokról álmodoztam, amiket mindig csak képeken láttam, reggeli sétákról a kertben és békés délutánokról az unokáimmal.
Az első időkben minden nyugodtnak tűnt; nem kellett sietnem sehová, nem csengett az ébresztőórám, végre átadtam magam a csendes mindennapoknak. Néhány hónap után viszont fel kellett ismernem, hogy a fiam gondokkal küzd, és emiatt a tervezett pihenés más irányt vett.
Bár megpróbált munkát találni, nem járt sikerrel, és ahelyett, hogy tovább próbálkozott volna, vagy új készségeket tanult volna, egyre többször fordult hozzám pénzért.
