Ez egy egész generáció számára fontos volt.
Fontos volt a család számára. Nem csak az volt, aki szórakoztatott. Ő volt az, aki csendben formálta az életét. Egy hang, amely végigvezetett minket a nehéz időken. Egy mosoly, ami ismerős, sőt, megnyugtató. Egy jelenlét, amely átszőt a mindennapi életünkbe: gyerekkorunkban, ünneplésünkben, felépülésünkben.
Néhányan közülünk együtt nőttünk fel. Néhányan közülünk még a legsötétebb órákban is támogatták a munkánkat.
Mások szerelmet, örömöt és boldogságot találtak abban, amit együtt alkottunk.
Mellettünk voltak a kórházi látogatásaink során. A diplomaosztókon és szívszorító pillanatokban. Nevetni a boltokban és magányos, de kielégítő délutánokon.
