Az ellenállás nem korlátozódott a nagyobb felkelésekre. A tevékenység lassításában, szökésekben, bujkálásban, tudásátadásban vagy a családok titkos védelmében is megnyilvánult.
A quilombók és a szabadság keresése
A quilombók főként a rabszolgaság elől menekült emberek által alkotott közösségek voltak, de ide tartozhattak szabad emberek, őslakosok és marginalizált csoportok is.
Állandó fenyegetést jelentettek a rabszolgarendre, mert bebizonyították, hogy lehetséges egy másik társadalmi szerveződés.
A szöveg arról számol be, hogy a báró egyik terhes asszonya egy quilombóba menekült, mielőtt ikreket szült volna. Ezután azt állítja, hogy hasonló nevek jelentek meg a későbbi mozgalmakban.
Ez a kapcsolat pontos genealógiai és levéltári dokumentumok hiányában spekulatív marad.
Azonban rávilágít egy fontos valóságra: az erőszak emléke átörökíthető a következő generációkra, és politikai, közösségi vagy abolicionista elkötelezettségeket táplálhat.
A haiti forradalom okozta félelem
A haiti forradalom, amely 1791-ben kezdődött és Haiti 1804-es függetlenségével ért véget, mélyrehatóan átalakította az amerikai rabszolgatársadalmakat.
A rabszolgák számára bebizonyította, hogy lehetséges a győztes lázadás.
A tulajdonosok számára a félelem állandó forrásává vált.
Brazíliában ezt a félelmet felerősítették:
az éjszakai gyűlések megfigyelése;
az afrikai kulturális gyakorlatok elnyomása;
a hagyományos gyógyítók és közösségi vezetők ellenőrzése;
az utazási korlátozások;
a lázadásról szóló pletykák utáni kollektív büntetés.
Azokat a nőket, akik ismerték a növényeket, segítettek a szülésben vagy hagyományokat örökítettek, a mesterek különösen veszélyesnek tekinthették.
Naplókból és magánfeljegyzésekből származó beszámolók
A szöveg említ egy állítólagos bárói naplót, amelyet a tűzvész után találtak. Feltételezik, hogy az áldozatok nevét és az erőszak részletes leírását tartalmazta.
Azonban nem adnak meg levéltári helyet, dokumentumhivatkozást vagy hitelesített átiratot.
