Ez a fajta étel minden templom alagsorában felbukkant büféasztalon a 70-es évek közepétől egészen a 2000-es évekig, általában egy kopott üveg tepsiben, aminek az aljára valakinek a nevét kaparták. Az anyósom „kocsony csirkének” hívta, és nem hiszem, hogy valaha is maradékkal jött volna haza.
Csak három hozzávaló van, semmi különös, de ahogy a szósz a csirke köré sül, fényes, ízletes mázat képez, ragacsos, karamellizált szélekkel, amire az emberek emlékeznek. Ez az a recept, amit még mindig kérnek tőlem temetéseken, babaváró bulikon és minden kisvárosi vacsorán. Főzésés receptek
Üveg sütőtál régimódi templomi vacsoracsirkével egy vidéki konyhaasztalon
Ez a csirke remekül illik egy tál puha krumplipüréhez vagy vajas tojásos tésztához, ahol az extra szósz is jól beszívódik. Egy közös étkezésen szeretem egy tepsi sült rizzsel, egy nagy zöldsalátával és némi vajas kukoricával vagy zöldbabbal tálalni.
