Csendes délután volt a boltban. A hűtők halk zúgása és a pénztárak időnkénti csipogása töltötte be a teret.
A sorban álltam, félálomban, a saját gondolataimba merülve, amikor megakadt a szemem egy kislányon. Legfeljebb tízéves lehetett. Két kézzel szorított egy kis születésnapi tortát, úgy tartotta, mintha nagyon sokat jelentene neki.
Amikor a pénztáros szólt, hogy nincs nála elég pénz, rögtön látszott rajta a csalódás. Mégsem reklamált, és nem csinált jelenetet. Csak bólintott, félretette a tortát, halkan megköszönte, majd arrébb lépett.
Szinte gondolkodás nélkül odaléptem, és kifizettem a hiányzó összeget.
