Amikor elhallgatott a zene
Az esküvő pont olyan volt, mint ahogy mindenki ígéri, fények, ölelések, gratulációk, nevetés, és zene, ami szinte sosem akart véget érni.
Mire véget ért a lagzi, a férjemmel már csak adrenalinból és süteményből éltünk.
Amikor a hotelszoba ajtaja végre becsukódott mögöttünk, a csend szinte ünnepélyesnek tűnt.
Nem volt kamera.
Nem volt beszéd.
Nem volt elvárás.
Csak mi.
Alig jutottunk el az ágyig, már dőltünk is össze, félruhában, a cipők valahol az ajtó közelében landoltak, a mennyezeti lámpa pedig még égett. Elvileg ez lett volna az első nagy, romantikus éjszakánk férjként és feleségként.
Ehelyett pár másodpercen belül elaludtunk.
A rázkódás
