Nem tudom, hány óra lehetett, amikor felébredtem.
Először azt hittem, csak álmodom.
Aztán újra éreztem.
Az ágy remegett.
Nem erősen, nem látványosan, mégis annyira, hogy a sötétben felgyorsult a pulzusom.
A város fényei halványan szűrődtek be a függöny mellett, vékony, ezüst csíkokat rajzolva a szobába. Egyik könyökömre támaszkodtam, kábán, és próbáltam kitalálni, mi történik.
Egy pillanatra a képzeletem jóval előrébb szaladt, mint kellett volna.
Aztán lenéztem.
A „felelős férj”
