Egy gyors megálló egy hosszú nap után
Aznap este a gyorsétteremben kötöttem ki, mert egyszerűen túl fáradt voltam főzni.
Semmi különös nem volt benne. Hideg, fehér neonfény, friss kenyérillat, és az a jól ismert nap végi kimerültség, ami ráül az ember vállára.
A sorban állva a telefonomat görgettem. Közben már fejben otthon jártam.
Aztán észrevettem a három gyereket előttem.
Három kamasz és egy marék apró
Olyan 13-14 évesek lehettek.
A kapucnis pulcsijuk vékony volt a hűvös időhöz, a cipőjük széle pedig láthatóan sokat látott. Nem hangoskodtak, és nem akartak feltűnést.
Csak ott álltak a pultnál, összedugott fejjel, és számolták az érméket meg a gyűrött bankjegyeket.
Úgy nézett ki, mintha egy nehéz matekpéldát próbálnának megoldani.
A pénztáros beütötte a rendelést.
Egy darab foot-long szendvics.
Három részre vágva.
