Azért ugrottam be a gyorsétteremben, mert már nem volt erőm főzni, aztán a pénztáros odahajolt, és valamit a fülembe súgott, amitől minden más lett.

Nem hangoskodtak, és nem akartak feltűnést.

Csak ott álltak a pultnál, összedugott fejjel, és számolták az érméket meg a gyűrött bankjegyeket.

Úgy nézett ki, mintha egy nehéz matekpéldát próbálnának megoldani.

A pénztáros beütötte a rendelést.

Egy darab foot-long szendvics.

Három részre vágva.

Hallottam az apró csörgését, ahogy összerakták a végösszeget. Az egyik fiú egy pillanatra elkomorult, aztán bólintott.

Éppen kijött.
A keksz, ami már nem fért bele

Ekkor az egyik lány halkan megszólalt.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *