Így hát még aznap délután velük mentem.
És semmi sem készített fel arra, ami ott várt.
A házuk, pontosabban a birtokuk, sokkal nagyobb volt, mint amit elsőre be lehetett látni. Letisztult, csendes, magabiztos gazdagság áradt belőle. Olyan fajta, aminek semmit sem kell bizonygatnia.
Odabent minden nyugodt volt.
Átgondolt.
-Ez az otthonod is – mondta Danielle lágyan.
Csak álltam ott, teljesen túlterhelve.
Megmutattak egy folyosót.
Aztán egy ajtót.
Majd még egyet.
-Ez az egész szárny a tiéd – mondta Michael.
Döbbenten fordultam feléjük.
-Az egész?
Elmosolyodtak.
-Maradj, ameddig csak szeretnél. Sok elveszett évet kell pótolnunk.
Hosszú hónapok óta először, talán évek óta, valami olyasmit éreztem, amire nem számítottam.
