Csak nézett, mintha attól félne, hogy ha pislog, eltűnök.
Desiree előrébb lépett.
-Ő az.
A nő szeme azonnal megtelt könnyel.
-Élsz – mondta.
Nem tudtam, mit feleljek.
Semmi sem tűnt valóságosnak.
Leültek velem szemben, és egyszerűen nem tudták levenni rólam a szemüket.
-Michael vagyok, ő pedig a feleségem, Danielle – mondta a férfi. – Mi vagyunk a szüleid.
Úgy éreztem, mintha megakadt volna bennem a levegő.
-Egy korábbi alkalmazottunk volt az – folytatta Michael feszült hangon. – Olyasvalaki, akiben megbíztunk. Ő vitt el téged.
-Azt hisszük, pénzt akart kérni érted – tette hozzá Danielle. – De valami félremehetett. Az a férfi eltűnt. És te is.
Jéghideg lett a kezem.
-Mindenhol kerestünk – mondta Danielle. – Éveken át.
A férfi, az apám, lassan kifújta a levegőt.
-És most végre megtaláltunk.
Néhány hosszú másodpercig senki sem szólt.
Aztán Danielle előrehajolt, és megtört a hangja.
-Soha nem adtuk fel a reményt.
Bennem is megmozdult valami.
Nem egyszerre.
De annyira igen, hogy érezzem.
-Kérlek, gyere haza velünk – mondta Danielle könnyes szemmel.
Nem tudtam rögtön válaszolni, ezért Desiree-re néztem. Ő finoman bólintott.
