Az Erasmus-program körüli bizonytalanság különösen fájdalmas példája volt annak, hogyan váltak magyar fiatalok egy rossz kormányzati politika áldozataivá. A diákoknak nem azért kellett aggódniuk a külföldi tanulmányi lehetőségeik miatt, mert Európa utálta őket, hanem azért, mert a magyar felsőoktatási és alapítványi rendszer körül olyan bizalmi és összeférhetetlenségi problémák alakultak ki, amelyeket a kormány hosszú ideig nem volt hajlandó megfelelően rendezni. A Fidesz ezt is megpróbálta úgy bemutatni, mintha Brüsszel a magyar fiatalokon állna bosszút, miközben a valóság ennél jóval egyszerűbb és kellemetlenebb volt: a magyar diákok egy politikai rendszer döntéseinek következményeit szenvedték el. Most, amikor megnyílhat az út a bizalom helyreállítása felé, világosan látszik, hogy nem a magyar diákok voltak a célpontok. Ők elszenvedői voltak egy hatalmi játszmának. Ha az Erasmus újra teljes értékűen megnyílhat a magyar fiatalok előtt, az nemcsak diplomáciai eredmény lesz, hanem jóvátétel is egy egész generáció felé. Mert azoknak a fiataloknak, akik tanulni, tapasztalni, fejlődni akartak Európában, nem politikai hadszíntérre, hanem lehetőségre lett volna szükségük.
A gazdasági bizalom is azt mutatja, hogy a háborús retorika nem erő, hanem kockázat
