A fokhagyma és a méz olyasmit tesz, amihez a legtöbb reggelizős szokás hozzá sem ér: egyenesen a puffadás, a nehéz reggelek, a makacs orrdugulás és a dél előtt a fejünkbe kapaszkodó ködös, félig élettel teli érzés mögött rejlő lassú gépezetbe csapnak. A nyers fokhagyma csípős; a méz édes vivőhullámként működik, mélyebbre húzza ezeket a vegyületeket a szervezetbe.
Ezért bukkan fel ez a régi konyhai rituálé azokban az otthonokban, ahol az emberek már belefáradtak abba, hogy puffadt hassal, savanyú lehelettel, sűrű nyálkával és egy olyan testtel vívják át magukat, mintha soha nem kezdődött volna el teljesen. Egyetlen kanálnyi apró kihívásnak tűnhet az egész emésztőrendszer számára. Reggeliételek
A legtöbb ember azt hiszi, hogy a teste „jól van”, amíg apró, megalázó módon tiltakozni nem kezd: a gyomor, ami felpuffad egy normál étkezés után, a mellkas, ami ragacsosnak érződik, a torok, ami reggel ragasztóval van tele, az energiacsökkenés, ami még a nap kezdete előtt bekövetkezik. Ezek nem véletlenszerű bosszúságok. Ezek vészjelző lámpák.
