Szünetet tartott.
— Azt hiszem, az unokád vagyok.
Éreztem, hogy felmondják a szolgálatot a lábaim. A kezemmel az ajtófélfára támaszkodtam, hogy ne essek el.
— Az unokám?
Lassan bólintott. Aztán a fiú elővette a telefonját a zsebéből. Megmutatta nekem a torta fotóját, amit néhány órával korábban küldtem neki. Az üzenetem még mindig a képernyőn volt. „Boldog születésnapot nekem…”
Üzenet a múltból
