Hátraléptem egyet, és szélesre tártam az ajtót. A szobám még a szokásosnál is kisebbnek tűnt. Sorina szó nélkül körülnézett. Észrevette a régi ágyat, a könyvespolcot néhány könyvvel, a megsárgult fényképeket és a tortát. Csak néhány szelet maradt belőle.
— Csak magadnak vetted?
Keserűen elmosolyodtam.
— Azt hittem, talán… jön valaki.
Nem válaszolt. Odalépett az asztalhoz, és elővett egy fehér borítékot a hátizsákjából.
Egy különleges képeslap
— Útközben készítettem.
