„VETTEM MAGAMNAK EGY SZÜLETÉSNAPI TORTÁT… 97 ÉVESEN EGY EGÉSZ NAPOT VÁRTAM, HOGY VALAKI KOPOGJON AZ AJTÓN. DE SENKI SEM JÖTT.”

— Apa még mindig csinál ilyesmiket.

Órák teltek el, mire rájöttünk.

A jövő ígérete

Mielőtt elment, elővette a telefonját.

— Készíthetünk egy képet?

Közelebb léptünk egymáshoz. Megnyomta a gombot.

— Kinyomtatom ezt. És beteszem a szobámba.

Kikísértem az ajtóig.

— Jöhetek újra?

kérdezte félénken.

— Bármikor. Az ajtóm nyitva lesz előtted.

Lefutott a lépcsőn, piros hátizsákja a vállán ugrált, amíg el nem tűnt a sarkon.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *