Ma is gyógyulok. Még tanulok. Már nem az a nap határoz meg, amikor elment. Inkább az a pillanat, amikor elengedtem a keserűséget. Nem kaptam új közös fejezetet az anyámmal. Békét kaptam helyette, és lehet, hogy ez most elég.
Ha te is hordozol ilyen terhet, tudom, milyen nehéz letenni. A megbocsátás nem felejtés. Nem felmentés. Inkább döntés arról, hogy nem adod tovább a fájdalmat. Hogy a saját életedet választod. Hogy a múlt nem ejt foglyul.
A dobozt nem dobtam ki. Nem is állítottam a polc tetejére. Eltettem egy fiókba, közelebb, mint hinnéd, mégis elég távol. Emlékeztetőnek. Hogy a történetem nem csak veszteségből áll. Hanem abból is, amit továbbviszek.
