Csak két fáradt ember ült az ágy szélén, és nevetett az éjszaka közepén, mert az egyiküknek annyira számított az a kis billegés, hogy inkább megjavította.
Visszabújtunk a takaró alá.
Ezúttal az ágy nem mozdult.
És a pillanat sem.
Ilyen a házasság a valóságban
Ahogy visszacsúsztam az álomba, valami nagyon egyszerű dolog esett le.
A házasságot valószínűleg nem a hibátlan esték vagy a nagy gesztusok határozzák meg.
Sokkal inkább az apróságok.
Hajnali javítgatások.
Suttogva elmondott poénok.
Törődés akkor is, amikor már alig állsz a lábadon.
