Leültem a szendvicsemmel, és most nem siettem haza.
Akkor ért össze bennem a gondolat.
Nem én voltam a „hős” abban a pillanatban.
És valahogy ettől lett az egész jobb.
Mert a világ nem arra várt, hogy én közbelépjek.
A kedvesség már csendben működött.
