Azért ugrottam be a gyorsétteremben, mert már nem volt erőm főzni, aztán a pénztáros odahajolt, és valamit a fülembe súgott, amitől minden más lett.

Egy főnök figyelt, egy pénztáros végigvitte, három gyereket pedig méltósággal kezeltek, nem sajnálattal.

Beleharaptam a szendvicsbe, és hagytam, hogy leülepedjen.

Néha azt hiszed, te leszel a fény valaki történetében, aztán rájössz, hogy a lámpa már rég ég.

Most először ettől nem éreztem magam kisebbnek.

Inkább reménykedőbb lettem.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *