A helyiség hirtelen szűknek tűnt.
Vettem egy nagy levegőt.
-Hívd fel őket.
Bólintott, majd a telefonért nyúlt.
A beszélgetés rövid volt. Nyugodt és tárgyilagos.
Amikor letette, rám nézett.
-Találkozni akarnak veled – mondta.
-Mikor?
-Holnap. Itt, a boltban, délben.
Rettenetesen féltem, mégis beleegyeztem. Válaszokra volt szükségem.
Azon az éjszakán szinte semmit sem aludtam.
Nem azért, mert nem lettem volna fáradt. Az agyam egyszerűen nem tudott leállni.
Másnap reggel visszamentem a zálogházba.
Ott vártam az igazi családomra.
Megszólalt a csengő az ajtó felett.
És bennem minden elcsendesedett.
Egy középkorú pár lépett be.
Jól öltözöttek voltak, nyugodtnak tűntek. De a szemük mindent elárult.
Csak engem néztek.
A nő tett egy lépést felém, és enyhén megremegett a keze.
-Istenem… – suttogta.
A mellette álló férfi egy szót sem szólt.
