Ahogy ott állt, túl óvatosan és túl komolyan, valami összeszorult bennem.
Közelebb mentem.
A lap kézzel volt teleírva. A betűk egyenetlenek voltak, mintha lassan, nagy figyelemmel írta volna. Ahogy olvastam, elakadt a lélegzetem.
Azt írta, hogy a kisebb húga régóta beteg. Kórház, kezelések, hosszú éjszakák, amik tele vannak félelemmel. A kislány csak egy helyen tudott igazán megnyugodni, egy terápiás szobában, ahol a víz hangja finoman visszhangzott. Puha, ritmusos, biztonságos volt.
Neki a víz hangja a nyugalmat jelentette.
