Első pillantásra semmi figyelemre méltó nincs benne.
De a tájban egy második kép is rejtőzik. Egy arc. Nem feltűnő, nem körvonalazott, nem éles vonalakkal rajzolt. Csak sugallva – árnyékokon, formákon, a fák kanyarulásán és az ösvény kanyarulásán keresztül.
Vannak, akik azonnal látják az arcot. Másoknak percekig kell bámulniuk. Vannak, akik egyáltalán nem látják.
Az illúzió a pareidolia nevű jelenség miatt működik – az emberi agy hajlamos ismerős mintákat (különösen arcokat) érzékelni véletlenszerű vagy kétértelmű ingerekben.
